Piroska története
Nyáron azzal a problémával fordult hozzám Piroska, hogy egy-két éve folyton vitatkozik a párjával, nem értenek egyet sok kérdésben, többek között a gyermeknevelésben sem. Férje elkezdett inni, a családi harmónia teljesen megszűnt.
Ebben az esetben a problémát képviselő személy a jelenlegi generációhoz vezetett el. Igen gyorsan beállt arra a helyre, ahol egyértelmű volt, hogy ő Piroska meg nem született kistestvérét képviseli. Azt is érezte, hogy fiúnak született volna.
Piroska meglepődött, hisz felnőttkora óta tudott róla, hogy édesanyja néhány évvel az ő születése után elvetélt, de sosem jutott eszébe, hogy ennek köze lehet az ő párkapcsolatához. Mindig nagyon szeretett volna kistestvért, de azt nem tudta gyermekként érteni, miért nem lett. Oldás után derült fény arra, hogyan függ össze Piroska párkapcsolati nehézsége ezzel a helyzettel. Felismerte, hogy ő nővérként viselkedett a férjével, nem egyenrangúként, hanem idősebb testvérként tekintett rá, ez pedig feszültséget okozott párjában. Férje „dac”-ból is lázadozott, a viták, veszekedések ebből adódtak.
Ősszel kérdeztem rá, hogyan alakultak otthon a dolgok, történt-e változás. Piroska örömmel mesélte, hogy igen, férje pár nappal a családállítás után abbahagyta az ivást, és mindkettejük hozzáállásának megváltozása magával hozta az energiák újrarendeződését. Újra tudnak harmonikusan kapcsolódni, beszélgetni, és ha valamiben nem értenek egyet, békésen átbeszélik és megtalálják a kompromisszumot.
Eszter története
Eszter arra kereste a választ, mi az oka annak, hogy ahányszor hosszabb útra kell indulnia, mindig rosszul van az utazás napján, sőt, az azt megelőző napon és este is, amikor össze kell pakolnia és előkerül a bőrönd. Konkrétan idegesség, fizikai rosszullét, hányinger, fejfájás szokott nála jelentkezni, ami a célállomásra érkezés után mindig megszűnik.
A problémát képviselő személy az egyik közelálló családtaghoz vezetett és beállt az édesapa mellé. A képviselők szavai, gesztusai, egymáshoz való viszonyulása arra engedett következtetni, hogy Eszter édesapjának a házasság alatt szeretői kapcsolata lehetett valakivel, és ez okozza Eszterben a feszültséget az utazásra való készüléskor. Arról tudott Eszter, hogy gyerekkorában volt apukájának házasságon kívüli kapcsolata, de az nem volt teljesen világos, hogyan függött ez össze az utazással kapcsolatos nehézségekkel. Mindenesetre oldás után sokkal jobban érezte magát.
Másnap kaptam tőle az üzenetet, melyben a következőkről számolt be: „Elalvás előtt, félálomban jött a felismerés, hogyan kapcsolódik a nehézségem az állításon történekhez. Édesapám kamionsofőr volt, rendszeresen ingázott Székesfehérvár és Szombathely között. Mi Székesfehérváron laktunk akkoriban. A szerető Szombathelyen élt. Amikor édesanyám tudomására jutott a szeretői kapcsolat, nem akartak elválni, édesapám a családot és anyukámat választotta. Viszont ugyanazon a vonalon dolgozott továbbra is, hosszú éveken keresztül. Emlékszem, édesanyám sokáig szorongva, feszülten nézte, amikor édesapám munkába indult, nehéz volt neki újra bizalmat adni. Félt attól, mi lesz, ha mégis elhagyja, és ő egyedül marad a gyerekével…„
Eszter az állítás után néhány héttel azt mesélte, hogy örömmel tapasztalta meg évek óta először, miképp lehet gondtalanul és nyugodtan készülni az utazásra, feszültség- és tünetmentesen összepakolni és elindulni. Azóta többször is utazott már, és bár néha-néha készülődéskor rövid időre visszatér egy-egy korábbi tünet, azok egyre enyhébbek és egyre ritkábbak, ráadásul hamar meg is szűnnek. „El sem hiszem, hogy így is lehet utazni”- írta nemrég.
Noémi története
Miért van szükségem fizikai tartalékra a túléléshez? – kérdezte Noémi. Hisz valóban úgy érezte, ha nincs elég fizikai tartaléka, akkor veszélyben lehet az élete. A válasz csak részben volt meglepő, hisz Noémi tudott arról, mi történt a nagypapával, de azt nem is sejtette, hogy az ő életének nehézsége okozhatta számára az akadályt a túlsúlytól való megszabadulásában. Noémi többször is fogyókúrázott, de rövid sikerek után előbb-utóbb mindig feladta és hamar felszedte, amitől megszabadult. Ezúttal beépítette a napi sétákat a rutinjába, és mellette odafigyelt arra is, hogy kevesebb kalóriát egyen, mint amennyit felhasznált. A kilók mégsem akartak elkezdeni csökkeni.
A családállítás során a probléma a nagypapa mellé állt, és kérdéseimre válaszolva fény derült arra, hogy az 50-es évek elején elvitték a recski munkatáborba a nagypapát, mert segített valakinek, akinek nem lett volna szabad. Mint ismeretes, ebben a kényszermunkatáborban embertelen körülmények, minimális létfeltételek között dolgoztatták a foglyokat folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. Csodával határos módon a nagypapa 1953-ban, a munkatáborok felszámolásakor hazatért, csontsoványan, erőtlenül, és azzal a paranccsal, hogy tilos volt beszélnie arról, ami a táborban vele történt. Noémi tudat alatt együtt érzett vele, és átvette a nagypapa szenvedései miatt azt a nézetet, hogy sose tudhatod mi történik veled, ezért addig egyél, amíg megteheted, és a tested táplálhatod. A fizikai testében lévő tartalékok pozitív jelentést, védelmet jelentettek számára.
Miután megtörtént az oldás, és visszaadta Noémi a nagypapának azt, amit tudat alatt tőle átvett, nagy erőbedobással, hittel és lendülettel hónapokon át havi 4-5 kilótól tudott megszabadulni. Ezalatt az idő alatt jártam nála párszor, és többek között arra is állítottunk, miért olyan nehéz neki az elengedés. Végül elérte kitűzött célját: egy évvel ezelőtt maga sem hitte volna, mennyivel könnyebb az élet így, hogy nem kell annyi súlyt cipelnie és van ereje, hite új életet kezdeni.
András története
Amit ma megtehetsz, azt holnap is! – ez volt András életelve. Mindig mindent nehezen kezdett el és nehezen hagyott abba, ezenfelül szerette halogatni a döntéseket is.
A csoportos családállításon a problémát képviselő személy az anyai ágat választva a dédszülőkhöz vezetett, és a dédpapa képviselője mellé állt. A dédszülők azonban egyre távolodni kezdtek egymástól, míg a dédpapa, akit Lászlónak hívtak, legszívesebben a teremből is kiment volna. A nagypapa képviselője egyikükhöz sem tudott kapcsolódni, ő egy harmadik irányba ment. Ekkor megkérdeztem Andrást, mi jut erről a helyzetről az eszébe. Elmesélte, hogy a dédmama korán meghalt, de a nagypapáját nem László, azaz a dédpapa, hanem egy rokon, a nagypapa nagybácsija nevelte. Lászlóról senki nem tudott semmit, hova ment, hol élt azután, hogy feleségét elveszítette, gyermekükről pedig kétségbeesésében lemondott, mert attól tartott, nem tudja egyedül felnevelni. Annyit lehetett tudni a családi legendákból, hogy László mindig bizonytalan és döntésképtelen volt, ezt az egyetlen komoly döntését viszont feltehetően megbánta és ezért tűnt el a család szeme elől.
Mivel László nem tudta megkapni a családban az őt illető helyet és tiszteletet, András, a dédunoka tudat alatt azonosulva vele átvette tőle ezt a jellemvonást. Bár Andrásnak van családja, és boldog házasságban él, a munka területén rendszeresen jelentkezett nála a határozatlanság, a nehézkes döntéshozatal.
Az oldás után, amikor visszaadta Lászlónak, azaz a dédpapának a nehézségeit, megkönnyebbült és néhány hét múlva sikerült – másfél évtized után – munkahelyet váltania. Azóta könnyebben megy a munka és a döntésektől sem riad vissza.